Névadónkról
Apáczai Csere János Erdélyben, Brassótól É-NY-ra 30 km-re Apáca községben született. Tanulmányainak végzésére a református egyház kiküldte Hollandiába, és ott végzett az Utrechti Egyetemen. A doktorátusi fokozatot is megszerezte a magas teológiai tudományokból. Professzornak hívták meg az Alma Materbe, de ő nem fogadta el. Jól lehet, magas polgári körből választhatott magának hűséges hitvestársat a holland Aletta van der Maet személyében. Ő azonban a jólét és a szakmai megbecsülés helyett a nehezebbik utat választotta. Hazahúzta a szíve, mert hazahívták tanítani Gyulafejérvárra, a Református Kollégiumba. Egyetemi tanulmányai után megírta fő művét A magyar enciklopédiát, természetesen latinul. Azonban az erdélyi magyar gyermekeknek le kellett fordítani a deák nyelvről magyarra, hogy átfogó enciklopédikus művét meg is tudja nekik tanítani. – Ezért Apáczai Csere Jánost az első magyar nyelvújítók között is számon tartjuk, mivel számos tudománnyal kapcsolatos latin kifejezésnek ő kereste meg a magyar megfelelőjét.
Apáczai Csere János rendkívül nagy energiával és kiváló hozzáállással próbálta az általános tudományokra megtanítani az erdélyi magyar diákokat, de sajnos környezete és professzortársai nem értették meg. Ez volt a kisebbik baj, a nagyobbik gond az volt, hogy II. Rákóczi György fejedelem sem méltányolta munkáját.
Ezért száműzte Gyulafejérvárról Kolozsvárra. Tanítványai követték. Rektornak nevezték ki a kollégium élére, de ugyanakkor megtiltották neki, hogy a 11 évnél magasabb korosztállyal foglalkozzék. Megírta székfoglaló beszédét „A magyar oskolák szükséges voltáról…”, amelyben négy dolgot jelölt meg, annak okául, hogy miért nem működnek jól az erdélyi református magyar kollégiumok. (… de nem volt jobb a helyzet a katolikus és a Brassó környéki lutheránus iskolákban sem.) Az okokat a következőkben látta:
- Azok a professzorok, akik az erdélyi református kollégiumokban tanítanak, nem érzik hivatásuknak a diákok nevelését, oktatását.
- Azok a diákok, akiket nemes szüleik beírattak a kollégiumokba, inkább „dévajkodással” töltik idejüket, sem mint tanulással.
- Azok az egyházi kurátorok, akikre a kollégiumok ellenőrzését bízták, nem törődnek megbízatásukkal.
- A világi fő kurátor pedig egyszerűen nem ért hozzá. (Ugye, senki nem keres összefüggést a 17. századi körülmények és a mai valóság között?)
Őszintén meg kell mondanunk, hogy Apáczai Csere János működését Kolozsvárott sem kísérte szerencse.
Jól lehet, mindent megtett, hogy a kis erdélyi apró magyarokat felemelje abból a tespedtségből, amelybe beleszülettek. A meg nem értés, és a súlyos tüdőbaja sajnos már fiatalon, 34 éves korában elragadta, és megszakadt rövid, fiatal élete. Befejezetlen maradt életműve, de még így is a magyar pedagógia egyik legkiválóbb képviselőjét és az első magyar tudományos mű megalkotóját köszönthetjük Apáczai Csere Jánosban.
Ma is ott láthatjuk síremléküket Kolozsvár fölött a Házsongárdi temetőben. Nyugodjanak békében! Csupán egy mondattal búcsúzhatunk tőlük: "ÁLDASSÉK A NEVÜK ÖRÖKRE!"
